Lehetne azon vitatkozni, hogy a labdarúgó-mérkőzések csak a kezdősípszó megszólalása után kezdődnek, vagy már előtte az edzésekkel, taktikai megbeszéléssel és kezdőcsapat kijelölésével indul a párharc. Most kiderül, hogy egy horgászverseny – pontosabban A HORGÁSZVERSENY -, méghozzá a XI. Nemzeti Balatoni Bojlis horgászverseny már azelőtt megkezdődik, hogy elkezdődött volna.
Révfülöpre behajtva mindenhol zászlók lobognak az út mellett, és a megszokottnál jóval több autó húz maga után – vagy hord a tetején – csónakot. A mólóhoz érve, a széltől táncukat járó hajók árbócai, és a kötélzet csilingelése mellett a viszontlátás örömteli mondatai visszhangoznak a parton.
„Pölöske óta nem láttalak!”
Majd a mondatot kézfogás, baráti ölelés követi, és közös sorbanállás a regisztrációhoz. Hirtelenjében Nyergesújfalu, Mezőlak, Lakszakállas helységneveket lehet kiszúrni a pólókon, de itt vannak a Vaddisznók, a Kattant barbárok és a Pocakos Pecások is. A sor egyre duzzad – már-már nyári balatoni főszezont idéz -, mindenki beáll a csapatfotóra is, igazi mosolyalbum készül.
Ám rögtön komolyabb lesz a hangvétel, miután mindenki megkapja a sorszámát. Sokan rögtön verseny-üzemmódba váltanak és jön a „Melyik helyet válasszuk, ha minket sorsolnak?” kérdés.
Közben az arra tévedő kirándulók nagy viccesen megjegyzik:
„Mi is négyen vagyunk, benevezzünk?”
Minden bizonnyal elkerekedne a szemük, ha tudnák, hogy többen is 4-5 évet várnak arra, hogy egyszer itt lehessenek. És akadnak, akik hiába várnak.
Az ebédet követően a szervezők a (mérlegképes) mérlegelőknek/halőröknek tartottak elligazítást, és döbbenetes hallani, mi minden történt itt az elmúlt tíz versenyen. Persze mondani sem kell, a szabályszegők soha többet nem hódolhatnak a horgászat örömeinek az NBBH-n. A nap folyamán itt már sokadik alkalommal hangzik el a mondat „a hal egészsége a legfontosabb”. Ez tényleg annyiszor elhangzott, hogy ha minden egyes alkalommal csak 1000 forint ütné a markunkat, már egy budapesti belvárosi lakás kezdőrészletét simán kicsengetnénk belőle. De itt mindenki tudja – elvégre sportemberekről beszélünk -, hogy hal nélkül még egyetlen horgászversenyt sem rendeztek, így mindez nem csupán pusztába kiáltott szó.
Ezután a csapatkapitányoknak is megtartják az eligazítást, itt is megkérve mindenkit a szabályok betartására, a biztonságos horgászatra.
A nap záróakkordja pedig a sorsolás. Ennek megnyitóján a Balatoni Halgazdálkodási ZRT. vezérigazgatója Szári Zsolt annyit kért, hogy mindenki vigyázzon magára, elvégre a legfontosabb, hogy annyian jöjjenek le a vízről, ahányan felmentek. Ezt Kondor Géza, Révfülöp polgármestere kiegészítette annyival, hogy lehetőleg ugyanaz jöjjön vissza, aki kiment a vízre. Megjegyzését természetesen nagy derültség követte, de már mindenki a sorsolást várta. A szervezők idén is húztak valami váratlant, ebben az esztendőben nem egy, hanem két egység választhatta ki a horgászhelyét, de ezután már tényleg jöhetett az igazi NBBH-lottó. Az első golyót 17.07-kor, az utolsót 18.21-kor húzták ki, ami világcsúcs, hiszen ennyi idő alatt 149 csapat tudhatta meg hol kezdi a pénteki napot, és holt tölti az idejét október 7-e, reggel 8 óráig.
A húzás után sokan még leültek megbeszélni a nap eseményeit, néhányan pedig máris a parkoló és az autó felé siettek, ráhangolódni a versenyre. „Reggel fél hatkor ébredés, hatkor indulunk!”, szólt a vezényszó.
Megkezdődött tehát a 0. nappal a XI. NBBH. Péntek reggel 8 órától a csapatok elfoglalhatják a kisorsolt helyeiket, építhetik a tábort, majd 14 órától tényleg elkezdődik a világ leghosszabb pontyfogó versenyének tizenegyedik része.
Addig is: Ave Pelso!
